Gyakran hallani, hogy a rendszerváltás után született gyerekek szülei szívesen  nevelték azzal a mantrával gyerkőceiket, hogy övék a világ, és bármit elérhetnek, amit csak szeretnének. Hogy rájuk már egy jobb, szabadabb és nyitottabb világ vár. Ez mind igaz is, de nem biztos, hogy tényleg miénk az egész világ!

Én is ezen gyerekek táborát erősítem, és bár nem zengett mindenhonnan felém a skandálás, hogy mennyire jó vagyok, azért velem is sikerült elhitetni, hogy határ a csillagos ég. Ugyan még mindig hiszek ebben, de már nem egészen úgy, ahogy eddig.

Otthon vagy az iskolában szeretettel hangoztatják, hogy

az új generáción mekkora felelősség van, és hogy ez az új generáció, majd mindent máshogy, jobban, érdekesebben és kreatívabban fog véghez vinni. Aztán, ahogy egyre többször mondták, egyre inkább elhittük. Lehet belőlünk is valaki. 

Pontosabban: Mi leszünk a VALAKI, 

a világ többi embere már nem is fog számítani. Mert csak mi vagyunk tehetségesek, csak mi vagyunk eredetiek és csakis bennünk van annyi kurázsi, hogy megváltsuk a világot.

Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.

Emlékszem az érzésre, amikor először szembesültem azzal, hogy amiről azt hittem csak nekem adatott meg, másban is megvan. Sőt, talán másnak nagyobb kanállal mérték a tehetséget, az elhívatást. Szinte szó szerint arcul csapott. Kóvályogtam, nem tudtam, mire vélni a dolgot, pillanatok alatt összezsugorodtam olyan kicsivé, amilyenné addig talán még soha, és borzalmasan szégyelltem magam. Persze az első kezdeti sokkból nem tanultan és megerősödve jössz ki, hanem felháborodottan, kérdésekkel és haraggal telve. Haragszol, hogy a másik miért jobb, mint te, haragszol, hogy miért hitették el veled, te vagy a legkülönlegesebb. Mert vannak ennek buktatói. 

Nem is kevés.

Azt hiszed, különleges vagy és egyéni, hogy a siker és elismerés jár neked. Hogy majd mindenki azonnal csodálni kezd, pusztán a jelenléted miatt.

Ha ebben a hitben maradsz, sosem leszel elégedett. Folyton harcban leszel a világgal, mert mindig lesz jobb, mindig lesz ügyesebb. 

És te ahelyett, hogy önmagaddal, a fejlődéseddel foglalkoznál iriggyé válsz, ami szépen lassan felőröl. 

Nem azt mondom, hogy nem vagy eredeti. Minden ember az, de ne ess abba a hibába, hogy elhiszed, a Világ érted létezik, és ő tartozik neked.

Vizsgáld meg a lelked és őszintén merd kimondani a szavakat magadnak, hogyan is állsz ehhez a kérdéshez!

Mindened az egó, ami akármennyire is elhiteti veled, nem a legjobb barátod, vagy meghallod a belső hangot, ami arra ösztönöz, hogy tanulj másoktól és sose bízd el magad?

Amint felfogod, hogy tehetséges és különleges emberek milliói vesznek körül, azonnal lekerül rólad a teher, amiről nem is érzed mindig, hogy cipeled. Pedig ez a teher igen is ott van, és mindaddig ott is marad, amíg nem vagy hajlandó elhagyni.

Hidd el, hogy teljesen másképp fogod nézni a világot, az életed, mások életét. 

Forrás: Giphy és Pinterest